Egy szuszra néztem végig a 6 részes "Végy egy mély lélegzetet" (Keep Breathing) című mini-sorozatot (kaland-thrillert) melyet női rendezők készítettek egyetlen női főszereplővel (a legnagyobb média-szolgáltatónál). Bár akadt számtalan kritikai észrevételem, nem tudtam kivonni magam a sztori hatása alól.
A kép forrása: IMDb
Érdekes, izgalmas és elgondolkodtató akkor is, ha nem kapott túl magas elismerést sem az IMDb olvasóitól sem Rotten Tomatoes kritikusaitól.
Az alaptörténet szerint a nagyon csinos, 32 éves jogásznő: Liv Rivera (Melissa Barrera) egy repülőgép-szerencsétlenség egyedüli túlélőjeként a kanadai vadonban találja magát. Pechére a lezuhant kisgép afféle nem hivatalos járat, mindösszesen három utassal - akik közül a másik kettő csak szívességből veszi fel maguk mellé a gépre - így sajnálatos módon a repülő lezuhanása sem kelt feltűnést sehol. Nincs tehát keresés, nincs nyomozás, nincs média-felhajtás, nincs semmi. Csak Liv van messze a civilizációtól, egy lakatlan fenyvesben egy jéghideg tó partján, valahol messze fent, észak Kanadában. A film a nő túlélését mutatja be, miközben az időben ugrásokat téve elénk tárja Liv egész életét, a lezuhanásáig.
A script és a rendezés folyamatosan két szálon futtatja az eseményeket: egyrészt nyomon-követhetjük a főszereplő jelenkori kalandjait a lezuhanása után, miközben állandóan vissza-vissza térünk a múltba is, fokozatosan kibontakoztatva Liv egész gyermekkorát, felnőtté válását és egész magánéletét.
Livnek nem jutott boldog gyermekkor: szülei folyton veszekedtek, míg végül argentin származású édesanyja el is hagyta családját. A kislányt apukája nevelte, míg Liv kitaníttatása után ő is meg nem halt (gyógyíthatatlan betegségben). Bár a film színesen ecseteli a leányzó lelki problémáit, arra nem ad választ, hogy akkor hogyan tudott annyira kimagasló színvonalon tanulni, hogy végül jó nevű, sikeres jogász legyen belőle. (Legelső kritikai észrevétel.)
Rengeteg jàtèkidőt kap Liv egyetlen kapcsolata is barátjával, a szintén jogász Danny -vel (Jeff Wilbusch). Liv lelki problémái kihatnak a férfival való kapcsolatára is, mely kezdettől a bizalmatlanságot tükrözi (a nő részéről). Egyre több a látomás is: Liv mellett fel-fel bukkan az egyik gépen utazó férfi, de a zuhanás után elhalálozó, ám a sírból elő-elő bukkanó Sam (Austin Stowell) sokat bírálva a nő ügyetlenkedéseit a vadonban. Később a nő mellett lesz barátja is néha, aki viszont biztatja a maga virtuális megjelenéseivel. Mindezeket Liv képzelete hozza létre, mintha elméje így akarná túllendíteni az elhagyatottságon.
A kép forrása: IMDb
Időnként azonban, főleg az ötödik - hatodik részben túl sok a látomás és néha kissé zagyvaságba fullad a cselekmény. (Második kritikai észrevétel) Ugyanakkor sok érdekességet is kapunk, melyek visszarángatnak bennünket a realitások világába. Megtudjuk például, hogy hogyan kell a vadonban iránytűt készíteni (ezt Liv iskolai emlékeiből idézi fel) és milyen módon megy a tűzgyújtás egy szemüveggel. Liv feltalálja magát a vadonban: rájön, hogy hogyan állapítsa meg, melyik bogyó ehető és melyik nem, illetve hogyan tegye ihatóvá annak a tónak a vizét, amelynek partján rostolkolni kénytelen.
Persze akad gagyiság is, mint Liv túl sok ábrándozása, melyek nem hitelesek az adott helyzetben. Az is idegesítő, hogy az időben való ugrálás néha percenként történik és sokszor teljesen indokolatlan. Kihagyott lehetőség (és a hitelesség rombolója) hogy a veszélyes vadállatok felmerülése - például medvék felbukkanása - képbe sem jön igazán. Egyetlen jelenetben ott terem ugyan váratlanul egy hatalmas barna medve, de aztán soha többet nem látjuk. Nem túl reális, mert a vadon élő egyedek mindenképp prédának tekintenének egy védtelen, kiszolgáltatott nőre, ha az egyszer már a látókörükbe került. Nem beszélve arról, hogy mennyivel izgalmasabb lehetett volna az egész, ha Liv egy menekülős, harcolós jelenetbe kerülhetett volna a medvével. De ezt a sorozatot nők rendezték: Maggie Kiley (első három epizód) és Rebecca Rodriguez (4., 5., 6. rész), így a véres izgalmak háttérbe szorulnak, a lelkizés viszont előtérbe kerül. Túlontúl is: néhol már kimondottan unalmas folyton Liv lelki megpróbáltatásait nézni, ahelyett, hogy a vadonbéli kalandjait láthatnánk. (De ez lehet afféle pasis panaszkodás a részemről.)
A film lelki oldala a nők számára lehet könnyfakasztó, a vadonbeli kalandozás pedig a férfiaknak lehet érdekes, így mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót. Mindenesetre érdekes az egész és az ember végig baromi kíváncsi arra, hogy végül mi lesz a nő sorsa? Ezt nyilván nem árulom el, csak annyit: a sorozat címe a leges legutolsó jelenetben nyer értelmet. Értékelésem: 75%, mert a történet érdekes, amellett nagyon szép tájakat láthatunk és a főszereplőnő, a mexikói származású (bár inkább indiainak tűnő) Melissa Barrera játéka is átlag feletti.
