Ryan Gosling ezúttal egy keménykedő CIA ügynök bőrébe bújva vezeti elő magát, mint vérprofi hitman és igazságosztó, a gyönyörű Ana de Armas oldalán. A hitelesség növelése érdekében a Szerelmünk lapjai sztárja még szakállat is növesztett, ám a romantikus jófiú figurája már annyira "ráégett", hogy mérföldekre van a John Wick, Jason Bourne karakterek ütős gyilkoló-gépeitől. De mindent megtesz a hatásért és szó, ami szó kipattintotta magát a szerepre.

A kép forrása: IMDb

A Szürke ember pörgős akció-thrillernek indul, de egy idő után rájövünk arra, hogy a téma vérszegény, a karakterek üresek, a szereplők pedig "b" kategóriás teljesítményt nyújtanak. Egy túlkapásokra hajlamos és kegyetlen CIA vezető leállítása a cél, akit Regé-Jean Page alakít rém gyengén. Főembere az Amerika kaptány filmekből ismert (de nálam a Snowpiercerben nyújtottakért elismerést kivívó), jobb napokat látott Chris Evans, akinél végig nem lehet eldönteni, hogy karaktere simán csak homokos vagy egy ízléstelen ripacs. Mindenesetre tőle kéne frászt kapnunk, annyira kegyetlen, de szegény Evans alakítása nagyon messze van ettől. 

Pozitívum Ana de Armas és Billy Bob Thornton alakítása, akik menteni próbálják a menthetőt. Egyikük a főhőst segíti kollégaként, másikuk (Thornton) vezető a CIA -nél és Gosling barátja. Vannak hiteltelenségek is, mint a prágai rendőrség megtizedelése totálisan feleslegesen, hiszen a jó öreg cseh rendőrség simán átadná a CIA -nek Goslingot (filmbeli neve: Court). Ugyancsak kevéssé hihető, hogy az egész CIA a két rosszfiú magánhadseregeként van bemutatva, mintha nem is létezne igazgatóság és a Virginiabeli központ. Ugyanakkor kapunk rengeteg jó bunyót, autós üldözést, akciót. 

A kép forrása: IMDb

A gond inkább, hogy nagyon műnek érezhető az egész, a sekély alapkonfliktussal és a keménykedő Goslinggal. De láthatóan költöttek a filmre: vannak bangkoki, hongkongi és prágai helyszínek és elvben élvonalbeli színészeket szerződtettek, nem beszélve a rendezést magukra vállaló Russo testvérekről (Bosszúálló filmek). A végkifejlet már nagyon "Zs" kategóriába megy át: a legvégső összecsapás ultra-gagyi és még csak happy endet sem kapunk. Ami miatt a Szürke embert mégis a közepesnél egy hajszállal jobbra értékelem, az az akciójelenetek és verekedések kivitelezése (mert ezek közt akadnak élvezetesek is) illetve Ana de Armas jelenléte, aki üde színfolt a filmben (nagyon várom már Marilyn Monroeként). 

A szürke embert csak akció-bolondoknak ajánlom, mert mindenki másnak csupán egyszer nézős átlag-mozi, amiben jobb napokat látott sztárok próbálnak bennünket szórakoztatni enervált végeredménnyel. Értékelésem: 55% (nem több).

Egy szuszra néztem végig a 6 részes "Végy egy mély lélegzetet" (Keep Breathing) című mini-sorozatot (kaland-thrillert) melyet női rendezők készítettek egyetlen női főszereplővel (a legnagyobb média-szolgáltatónál). Bár akadt számtalan kritikai észrevételem, nem tudtam kivonni magam a sztori hatása alól.

A kép forrása: IMDb

Érdekes, izgalmas és elgondolkodtató akkor is, ha nem kapott túl magas elismerést sem az IMDb olvasóitól sem Rotten Tomatoes kritikusaitól.

A script és a rendezés folyamatosan két szálon futtatja az eseményeket: egyrészt nyomon-követhetjük a főszereplő jelenkori kalandjait a lezuhanása után, miközben állandóan vissza-vissza térünk a múltba is, fokozatosan kibontakoztatva Liv egész gyermekkorát, felnőtté válását és egész magánéletét. 

Livnek nem jutott boldog gyermekkor: szülei folyton veszekedtek, míg végül argentin származású édesanyja el is hagyta családját. A kislányt apukája nevelte, míg Liv kitaníttatása után ő is meg nem halt (gyógyíthatatlan betegségben). Bár a film színesen ecseteli a leányzó lelki problémáit, arra nem ad választ, hogy akkor hogyan tudott annyira kimagasló színvonalon tanulni, hogy végül jó nevű, sikeres jogász legyen belőle. (Legelső kritikai észrevétel.)

Rengeteg jàtèkidőt kap Liv egyetlen kapcsolata is barátjával, a szintén jogász Danny -vel (Jeff Wilbusch). Liv lelki problémái kihatnak a férfival való kapcsolatára is, mely kezdettől a bizalmatlanságot tükrözi (a nő részéről). Egyre több a látomás is: Liv mellett fel-fel bukkan az egyik gépen utazó férfi, de a zuhanás után elhalálozó, ám a  sírból elő-elő bukkanó Sam (Austin Stowell) sokat bírálva a nő ügyetlenkedéseit a vadonban. Később a nő mellett lesz barátja is néha, aki viszont biztatja a maga virtuális megjelenéseivel. Mindezeket Liv képzelete hozza létre, mintha elméje így akarná túllendíteni az elhagyatottságon. 

A kép forrása: IMDb

Időnként azonban, főleg az ötödik - hatodik részben túl sok a látomás és néha kissé zagyvaságba fullad a cselekmény. (Második kritikai észrevétel) Ugyanakkor sok érdekességet is kapunk, melyek visszarángatnak bennünket a realitások világába. Megtudjuk például, hogy hogyan kell a vadonban iránytűt készíteni (ezt Liv iskolai emlékeiből idézi fel) és milyen módon megy a tűzgyújtás egy szemüveggel. Liv feltalálja magát a vadonban: rájön, hogy hogyan állapítsa meg, melyik bogyó ehető és melyik nem, illetve hogyan tegye ihatóvá annak a tónak a vizét, amelynek partján rostolkolni kénytelen. 

Persze akad gagyiság is, mint Liv túl sok ábrándozása, melyek nem hitelesek az adott helyzetben. Az is idegesítő, hogy az időben való ugrálás néha percenként történik és sokszor teljesen indokolatlan. Kihagyott lehetőség (és a hitelesség rombolója) hogy a veszélyes vadállatok felmerülése - például medvék felbukkanása - képbe sem jön igazán. Egyetlen jelenetben ott terem ugyan váratlanul egy hatalmas barna medve, de aztán soha többet nem látjuk. Nem túl reális, mert a vadon élő egyedek mindenképp prédának tekintenének egy védtelen, kiszolgáltatott nőre, ha az egyszer már a látókörükbe került. Nem beszélve arról, hogy mennyivel izgalmasabb lehetett volna az egész, ha Liv egy menekülős, harcolós jelenetbe kerülhetett volna a medvével. De ezt a sorozatot nők rendezték: Maggie Kiley (első három epizód) és Rebecca Rodriguez (4., 5., 6. rész), így a véres izgalmak háttérbe szorulnak, a lelkizés viszont előtérbe kerül. Túlontúl is: néhol már kimondottan unalmas folyton Liv lelki megpróbáltatásait nézni, ahelyett, hogy a vadonbéli kalandjait láthatnánk. (De ez lehet afféle pasis panaszkodás a részemről.)

A film lelki oldala a nők számára lehet könnyfakasztó, a vadonbeli kalandozás pedig a férfiaknak lehet érdekes, így mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót. Mindenesetre érdekes az egész és az ember végig baromi kíváncsi arra, hogy végül mi lesz a nő sorsa? Ezt nyilván nem árulom el, csak annyit: a sorozat címe a leges legutolsó jelenetben nyer értelmet. Értékelésem: 75%, mert a történet érdekes, amellett nagyon szép tájakat láthatunk és a főszereplőnő, a mexikói származású (bár inkább indiainak tűnő) Melissa Barrera játéka is átlag feletti.

Nagy Kaptár-rajongóként és zombis-film kedvelőként komoly várakozásokkal kezdtem a Resident Evil sorozat megtekintéséhez (a legnagyobb előfizetéses média-szolgáltató csatornáján). Emlékszem sok-sok éve, a 2002-es legelső Kaptár-film (Milla Jovovich főszereplésével) ugyanúgy megmozgatta a fantáziámat, mint szinte mindenkiét, aki látta. Rákattantunk a témára - nem csak horror kedvelők - és sorra megnéztük a megjelenő folytatásokat is: 2004-ben (Apokalipszis), 2007-ben (Teljes pusztulás), 2010-ben (Túlvilág), 2012-ben (Megtorlás), 2016-ban (Utolsó fejezet), majd kis szünet után 2021-ben a gyengécske reboot mozit is bevállaltuk (Racoon City visszavár). A valóban dögös Kaya Scodelario azonban nem tudta pótolni Milla Jovovichot, ahogyan ebben a legújabb sorozatban is nagyon hiányzik a jelenléte. Ezzel el is érkeztünk a 2022-es sorozat legfőbb kérdéséhez: milyenek a főszereplők és az alaptörténet?

A kép forrása: LINK

Az alaptörténet nem volna rossz, bár némi kavart jelent Albert Wesker feketévé változtatása, Lance Reddick alakításában (és a figura klónozása is zavaros kissé). Az viszont mindenképp érdekes, hogy a film mindvégig két szálon fut: a katasztrófa ELŐTTI és a T-vírus elszabadulása UTÁNI cselekménysorok bemutatásával. Az előbbi esetben Tamara Smart alakítja a főszereplőt (Wesker idősebbik lányát), az utóbbi esetben pedig a 181 centis Ella Balinska a legfőbb karakter megformálója. A főgonosz, az Umbrella vállalat feje, Evelyn Marcus, aki Paola Nunez alakításában mindvégig sátáni kegyetlenséggel játszik az emberek életével. (Bár az erős túlzás, hogy egyszál magában intéz mindent és tök egyedül uralja a vállalatot, a magánhadseregét és mindent Racoon Cityben [majd az egész világon]. Az Evelyn Marcus karaktert erősen túltolták szerintem.) A fiatalabbik Wesker lányt Siena Agodung játssza, felnőtt verzióban pedig Adeline Rudolp alakítja.

A kép forrása: IMDb.com

Az egész sztori egy női karakterek túlsúlyával leforgatott izgalmas krimi, ami időnként horrorba csap át. Minden részben kapunk annyi rejtélyt, amennyi épp elég ahhoz, hogy kíváncsian várjuk a következő epizódot. A horror jelenetek adagolása is érdekes: egy-egy fejezetre teljesen "elaltat" bennünket a krimi jelleg, majd egyszer csak bumm, kapunk az arcunkba vért, mészárlást, levágott testrészeket, horrort. Pozitívum tehát a script és a rendezés is, illetve a felnőtt Wesker lány, Ella Balinska játéka, aki mindvégig pörgős tempóban menekül a zombik elől (időnként harcolva velük). Negatívum az Evelyn Marcus bőrébe bújt Paola Nunez alakítása, aki zavaróan túljátssza szerepét (olyan erős sminkben, mint egy cirkuszi előadó). Negatívum a női karakterek durva túlsúlya is, mintha ebben az elképzelt világban életerős férfiak nem is léteznének. (Kicsit PC érzése van az embernek, hogy minden létező karakter latin, fekete és/vagy nő.) 

A kép forrása: ign.com

A legvégső mérleg mégis pozitív nálunk, amit az is alátámaszt, hogy szinte egy szuszra néztük végig az összes részt. Értékelésünk: 80%. A krimi-kedvelők és a horror-fanok is élvezhetik, leginkább a lendületes és pörgős tempó miatt, mely véresen durva jeleneteket és megfejtendő rejtélyeket is egyforma arányban adagol számunkra.

Hamarosan a mozikba kerül a Maverick című film, az egykori kultusz-darabként népszerűvé vált Top Gun folytatása. Május végén csekkolhatjuk hogyan alakul a vagány vadászpilóta Mitchell hadnagy alias Maverick élete, 36 évvel az eredeti sztori után.

A kép forrása: link

Bizony nem most volt 1986, amikor a Top Gun elkészült és világsiker lett (talán az oroszországi fogadtatást leszámítva, legalábbis a vezetők részéről [ha egyáltalán akkoriban eljutott oda]). Bár hozzánk Magyarországra csak 1991 január 3-án került (ekkor jelent meg a hazai mozik kínálatában) hidegháborús atmoszférája így is ütősen hatott ránk. A kétpólusú világrend időszakában leforgatott akciófilm ugyanis egy oroszokat megleckéztetni képes amerikai vadászgép-pilóta, Mitchell hadnagy története, akit az akkoriban 24 éves Tom Cruise alakít a filmben. A fiatal pilóta-tehetség, elhunyt apja nyomdokain haladva akar a legjobb lenni a haditengerészet kötelékében és kitűnni az elitet jelentő "Top Gun" szervezetében is. Segíti ebben társa, Goose (Anthony Edwards) és a csinos oktatónő, Charlotte (Kelly McGillis), akivel szenvedélyes kapcsolatba bonyolódik. Ugyanakkor a Maverick hívónevet használó hadnagynak riválisai is akadnak, például Iceman (Val Kilmer), aki ugyan hozzá hasonlóan nagy tehetség, ám sokkal óvatosabb pilóta nála.

A történet bemutatja Maverick vívódásait apja eltussolt légi-balesete kapcsán, majd fájdalmát egy hasonló baleset után, melyben elveszti társát Goose hadnagyot. Végigkísérhetjük szerelmi románcát Charlotte Blackwood oktatónővel és küzdelmét Iceman hadnaggyal. A film azért volt annyira különleges 1986-ban, mert egyrészt bepillantást engedett az F-14 vadászgépeken repkedő amerikai vadász-pilóták titokzatos világába, másrészt romantikus és cool sztorit mutatott be a fiatal és jóképű pilóták vagány életéről a kaliforniai légi-bázisokon. A Top Gun jeleneteinek egy részét a San Diegó-i Miramar Fightertown bázison forgatták, de készültek jelenetek Nevada légterében és a USS Ranger (CV-61) repülőgép-hordozón is.

A Top Gun a 80-as évek kultuszfilmje lett és azóta is generációk ismerték és szerették meg történetét. Cselekménye révén kaptunk némi ízelítőt a titokban zajló, folyamatos légi-párbajokról a hidegháborús szovjet MIG -ek és az amerikai Fighterek között. (Akkoriban még szinte mindenki az amcsiknak szurkolt, de ma már nem biztos, hogy ne lenne az orosz oldalnak legalább ugyanakkora szurkolótábora [legalábbis nálunk, Magyarországon].) A film vége természetesen Happy End: Maverick visszatér a Top Gun legjobbjai közé, bizonyítja rátermettségét, felül-kerekedik a ruszki pilótákon és elnyeri a gyönyörű Charlie szívét is.

A kép forrása: link

Hamarosan megismerhetjük a folytatást is: az egykoron 24 éves vagány pilóta közben százados lett, de 59 évét meghazudtolóan gyors és ügyes maradt továbbra is. Egykori riválisa, Iceman viszont tengernagyként a haditengerészet legfelső vezetői közé küzdötte fel magát. A megfontolt Kazinski admirális tisztában van Maverick különleges tehetségével így a legjobb amerikai pilóták oktatjává teszi hajdani versenytársát. De vajon most is képes a helytállásra a forrófejűségre hajlamos pilóta-legenda?

Az egykoron gyönyörű Kelly McGillis helyett most a nem kevésbé csinos Jennifer Connelly lesz Maverick partnere, de felbukkan Val Kilmer mellett Ed Harris is és egy furcsa fordulat révén Goose fia, Bradshaw hadnagy (Miles Teller). A Maverick remek szórakozásnak ígérkezik: egykori Top Gun rajongóknak a nosztalgia okán, az új kedvelőknek pedig a jónak ígérkező vadászgépes jelenetek miatt. A magam részéről: kíváncsian várom!

A 2019-es The Platform (El hoyo) a második spanyol film a Nagy pénzrablás után, mely felkeltette az érdeklődésemet. Műfaja a horror és a thriller közt van valahol, mert ügyesen adagolja a feszültséget, miközben "thrill" is jut bőven a történetbe. Valójában maga a sztori teszi különlegessé, a rendezés és a színészi játék nem különösebben emlékezetes. Az alapsztori viszont mindenért pótol bennünket.

Adott egy speciális épület, mely 333 egyedi módon kialakított emeletből áll, mindegyik szinten egyetlen szobával, benne két ággyal (ezeken két-két lakóval) és a szoba közepén egy méretes lift-aknával. Ebben az aknában közlekedik a "platform" mely valójában egy ételekkel megrakott, hatalmas tálca. A nulladik emeleten telepakolják ételekkel, melyek mennyisége éppen annyi, hogy ha az összes szinten limitált adagokat vennének le a platformról (mely folyamatosan halad lefelé), akkor éppen elég lenne a legalsó lakóknak is. Csakhogy az emberek gyarlóak: az első 50 emeleten degeszre eszik magukat a foglyok, így lefelé haladva egyre kevesebb élelem jut mindenkinek. A legalsó 100 emeleten gyakorlatilag már nulla a fejadag, így az ottaniak jobb híján a hullákat és egymást eszik meg. Hulla éppen akad bőven, mert időről-dőre néhányan levetik magukat az aknába.

Amit nem tudunk: ki miért van ott? A párbeszédekből ugyan kiderül, hogy néhányan önként érkeztek, de az nem derül ki, hogy nekik mit ígér az épületet működtető szervezet. Mint ahogyan az sem tiszta, hogy milyen célt szolgál ez az egész őrület? Valamiféle kísérlet? Esetleg a dark web egyik vadhajtása perverz és unatkozó milliomosoknak? (Aki fizetnek azért, hogy kamerákon nézhessék a szenvedést.) Mindez nem derül ki. A középpontban mindenesetre egy 45 éves átlag-fickó áll: Goreng (Ivan Massagué), aki bizonyos jutalom fejében vállal fél évet a gödörben. (Így nevezik a filmben az épületet.) De hogy mi a jutalom, az szintén ködös. Goreng azonban nem tudja mit vállalt: nem tud arról sem, hogy a rabok csak egy bizonyos ideig vannak egy-egy szinten, általában 1 hónap után másik szintre kerülnek (sosem tudni, hova). Így jár ő is: bár a 48. emeleten ébred (alapból ide teszik), később a 171. emeleten megtanulja mi az éhezés. (Annyira mélyen már egyáltalán nem hoz ételt a platform.)

Azért az problémás, hogy hogyan és kik hurcolásszák át az embereket egyik szintről a másikra (az altató-gáz befújása után) és hogy ezt hogyan nem látja sose a többi rab. Valamint az sem túl hihető, ahogyan a platform a levegőben mozog, valamint, hogy egy bazi-nagy 333 emeletes épület nem szúr szemet soha senkinek (és annak rejtélyes üzemeltetése sem vonja magára a hatóságok figyelmét). Még ha a föld alá épült is, a mélybe.

A platform valamiféle művészi áthallást és társadalom-kritikát próbál meg sugallni, azt üzenve: az ember gyarló és korlátolt, ahelyett, hogy összefogna, folyton saját sírját ássa. Mint ahogyan kérdés hogy ha egyetlen tárgyat vihetnél magaddal a gödörbe, mi lenne az: könyv vagy egy kés, ugyanúgy kérdés: mi oldja meg a problémákat a meggyőzés vagy az erőszak. Goreng könyvet visz a gödörbe (ő a meggyőzésben hisz) míg mások fegyvereket. Viszont Gorengnek sikerül megőriznie kreativitását (és emberi énjét) és kitalál egy tervet, amely beválik. A tanulságot azonban lerontja a film végének hiteltelensége, ami kicsit átmegy már mesébe. Kár érte, mert egy hihető zárással ütős lehetne. De még így sem rossz: a rengeteg véres jelenet izgalmas horrorrá teszi a filmet, a rejtélyek fenntartják az érdeklődésünket, a fordulatok, különböző karakterek pedig szórakoztatnak. Mert kapunk érdekes egyéniségeket is: akad elállatiasodott öregember, őrült kannibálnő (aki tud megmentővé is válni) és kihívást kereső bennfentes (aki úgy kerül a gödörbe, hogy előtte az azt üzemeltető cégnek dolgozott, adminisztratív női munkaerőként). Mindannyiukat megváltoztatja a gödör, de csak Goreng állja ki a kegyetlen és embertelen próbát.

A Platform bennünk marad, mert átélhető és mert szembesít bennünket azzal, hogy vajon mit tennénk hasonló helyzetben. Bár egy kicsit a film túlontúl rámegy a kannibalizmusra és a véres helyzetek is ebből születnek, az üzenet azért átjön: az életben néha más szemszögből is látnunk kell a dolgokat, túllépve önmagunkon. Értékelésem: 65%. Egy jobb és logikusabb befejezéssel 75% lenne.

Michael Bay kötelezően mindig nagyot kell hogy "gurítson", legalábbis erre utal 16 eddigi siker-rendezése, melyek közül kiemelkedik (nálam legalábbis) a Szikla (1996), az Armageddon (1998), a Pearl Harbor (2011), a Bad Boys 1-2., a Sziget (2005), a Transformes sorozat és a 13 óra: Bengázi titkos katonái (2016). Ezúttal egy egész estés üldözéses akció-orgiát tett le az asztalra, melyhez megnyerte főszereplőnek Jake Gyllenhaalt és a gyönyörű Eliza Gonzálezt. A végeredményt egy valódi adrenalin-bomba, felturbózott rohanás és látvány-robbanás lett: a Rohammentő (Ambulance), melynek 136 perce egyetlen pillanatra sem engedi el tekintetünket és egyetlen másodpercre sem hagyja megnyugodni idegeinket.

A kép forrása: scenestr.com.au

Michael Bay Rohammentője egy full-akció-orgia, mely 200-al hajt át érzékszerveinken, hiszen miközben kapunk egy izgalmas rablási-sztorit, részünk lehet lövöldözésekben, bunyókban, egy véget nem érő autós üldözésben, egy véres operációban és rengeteg pattanásig feszült helyzetben, remek kép-beállításokkal. De a film fő érdekessége szerintem mégis a különleges kamera használat, a képi beforgatások tömkelege, a feszültséget végsőkig fokozó hangeffektek sora és a hihetetlenül pörgős rendezés. Ezt a rohanó és szédítő tempót Michael Bay végig tartani tudja, noha eleinte én legalábbis úgy éreztem: a tövig nyomott virtuális gázpedál kifullad majd fél óra után. De nem így lett, a szék karfáját markoltam még két óra elteltével is. Ami az alaptörténetet illeti: az itt következő bekeretezett részben olvashatod el, ha nem szeretnéd ismerni, ugord át ezt a részt:

A Rohammentő nem való gyenge idegekkel rendelkező és a nyugis filmeket kedvelő mozinézőknek. Az is csalódhat, aki csak mélyen-szántó, nagy ívű, elgondolkodtató és intellektuális alkotásokat szereti. Viszont az akció-fanok, biztosan elégedettek lesznek vele, mert részük lehet egy 136 percen keresztül tartó eszeveszett száguldásban.

A kép forrása: LINK

Ami az egyes alakításokat illeti: Jake Gyllenhall kiemelkedőt nyújt, hiszen karakterét - mely egyszerre pozitív és negatív - átütően sikerül hoznia. Danny, az általa megjelenített ügyes bűnöző, valójában egy ambivalens figura, hiszen egyszerre szurkolunk neki és tartunk is attól, hogy mire képes. Ugyanakkor a többiek is jók így elmondhatjuk, hogy ebben a filmben mindenki profin teljesít. Ami számomra azonban a legegyértelműbb hogy ez a produkció a Michael Bay - Jake Gyllenhaal párostól annyira erős.

A Rohammentőt a magam részéről és a Solo blog részéről is 80%-ra értékelem elsősorban a rendezés miatt. Nagyon jó szórakozás elsősorban a fiatalabb korosztályok számára.

A legjobb háborús filmek valós, megtörtént eseményeket dolgoznak fel, mégpedig átélhető formában és izgalmas kivitelben. Ezek legtöbbje egy-egy hadműveletet ábrázol vagy bevetést illetve különleges hőstettet vesz górcső alá, a résztvevők, hősök motivációinak érzékletes bemutatásával. Posztomban a 30 legjobb háborús film listájáról válogatva az 5 legismertebb és szerintem legjobb valós eseményeket feldolgozó háborús filmről írok, kiemelve mindegyiknél a legfőbb erősségeket.

1. Sólyom végveszélyben

A kép forrása: LINK

Abszolút aranyérmes nálam a 2001-es, Ridley Scott rendezte Black Hawk Down, mely az amerikai hadsereg 1993-es szomáliai bevetését mutatja be hihetetlen érzékletességgel. A film legnagyobb erőssége, hogy átélhetően tárja elénk az amerikai katonák küszködéseit és a 19 elesett társuk drámai halálát. Ekkoriban az Afrika szarvaként is ismert Szomáliában polgárháború tombolt és anarchia jellemezte az országot a lakosság pedig különböző hadurak kegyetlenkedéseitől szenvedett. Az ENSZ segíteni próbált az éhezőkön különböző élelmiszer szállítmányokkal, ám ezek rendre a legfőbb hadúr, Mohamed Farrah Aidid katonáihoz kerültek. Az amerikaiak ezért egy beavatkozást indítottak (Operation Gothic Serpent), melyben rangerek, Black Hawk helikopterek és Delta Force kommandósok vettek részt. A cél 1993 október 3-án a fővárosban, Mogadishuban az Olympic Hotel megtámadása volt és Aidid alvezéreinek elfogása. Az alig 45 perces akció azonban két napos lázálommá változott, mert az egész város az amerikaiak ellen fordult. A film úgy mutatja meg az eseményeket, hogy szinte mi magunk is ott lehetünk a rangerek között, átélve szenvedéseiket az utcai harcok során. A főszerepekben: Josh Hartnett, Eric Bana, Ewan McGregor, Tom Sizemore, Jason Isaacs és Orlando Bloom. Kiváló rendezés és nagyszerű alakítások jellemzik a végeredményt.

2. A fegyvertelen katona

A kép forrása: LINK

Ezüstérmes listámon A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge) című, 2016-os Mel Gibson rendezés, mely egy Desmond Doss nevű amerikai őrvezető hősies tettének állít emléket, amelyet a második világháborúban, a japánok elleni harcban, a Ryukyu szigeteken hajtott végre 1945 májusában, 100 katonatársa életének megmentésével. A film alapvetően három részre tagolódik: az első bemutatja a fő-karakter, Desmond Doss (Andrew Garfield) fiatalságát (életét a háború előtt), illetve különleges viszonyát háborús-veterán édesapjával illetve leendő szerelmével, Dorothyval (Teresa Palmer). A második rész katonai kiképzését tárja elénk: azt a harcot, melyet le kell folytatnia azért, hogy a hadvezetőség elfogadja katonaként úgy is, hogy vallási okokból nem vesz kezébe fegyvert. Végül a harmadik rész magát a hőstettet tárja elénk a fronton. A film egyik fő üzenete, hogy nem csak az lehet hasznos sőt hősies, ami megfelel a közvélekedésnek, hanem néha a rendhagyó dolgok is hozhatnak váratlan és kivételes eredményeket. Épp mint az filmbeli történetben: a lebecsült és kigúnyolt "fegyvertelen katona" akit gyávának és feleslegesnek tartanak, végül megmenti 100 katona életét. Tettéért Harry Truman amerikai elnök a Medal of Honort adományozta Dossnak, ami az egyik legnagyobb katonai kitüntetés.

3. A híd túl messze van

A kép forrása: LINK

A monumentális, 1977-es háborús klasszikus: A híd túl messze van (A Bridge To Far) Richard Attenborough rendezésében lett világszerte híres és ismert háborús dráma. A cselekmény 1944 őszén játszódik a nyugati fronton, amikor a szövetségesek egy merész ejtőernyős hadművelettel próbálják meg elfoglalni a hollandiai hidakat, hogy aztán gyorsan előretörve, páncélosaikkal rohanjanak át Hollandián és közvetlenül érjék el a németek ipari szívét, a Ruhr-vidéket. Ha a támadás sikerrel jár, az hónapokkal (akár egy fél évvel is) lerövidítheti a háborút. Ám a Market-Garden hadművelet óriási kudarccal zárul két okból is: egyrészt mert a brit ejtőernyősöket egy véletlenül épp Arnhem körzetében állomásozó SS páncélos hadtestre dobják le, másrészt pedig mert a szövetséges páncélosok túl lassan tudnak csak haladni az ejtőernyősök felmentésére és így a legfőbb híd túl messze van számukra. A film látványosan mutatja meg a hadművelet részleteit, olyan kiváló színészekkel, mint Sean Connery, James Caan, Michael Caine, Robert Redford, Ryan O'Neal, Anthony Hopkins és Gene Hackman.

4. A halál ötven órája

A kép forrása: LINK

Egy 1965-ös szélesvásznú háborús film a negyedik listámon: A halál ötven órája (Battle of Bulge) mely Ken Annakin rendezésében a németek utolsó nagy világháborús ellentámadását mutatja be az Ardennekben, 1944 karácsonyán. Hitler úgy hitte ezzel a minden páncélos tartalékukat bevető hadművelettel visszaszoríthatja a szövetségeseket és megfordíthatja a háború menetét. Ám a kezdetben jól induló német támadás januárra kudarcba fullad egyrészt a szövetséges légierő miatt (mely az időjárás megjavulásával egyre több bevetésre lesz képes) másrészt mert a németek képtelenek elérni a szövetségesek benzintartalékait. Az eseményeket bemutató film központi karaktere a német Hessler ezredes (Robert Shaw) kitalált figura, ám Joachim Peiper SS-alezredes nagyjából megfelel a script teremtette tiszt történelmi szerepének. A többiek is emlékezeteset alakítanak, így Henry Fonda, Charles Bronson, Telly Sacalas és Robert Ryan. Felhangzik a híres Panzerlied, mely a film egyik legátütőbb jelenete: a fiatal német harckocsizók lelkes énekléssel próbálják meg bizonyítani elszántságukat.

5. A leghosszabb nap

A kép forrása: LINK

A lista ötödik helyezettje szintén egy nagy klasszikus: A leghosszabb nap (The Longest Day) 1962-ből, mely a történelem egyik legnagyobb hadműveletéről, a normandiai partraszállásról szól. Ez a film a listám legrégebbi darabja és stílusa is ennek megfelelően konzervatív, nagy színészek felvonultatásával: Henry Fonda, John Wayne, Sean Connery, Richard Burton és Bourvil játékával. A leghosszabb nap egyik fő erőssége, hogy megjeleníti a hadművelet legnagyobb történelmi alakjait mindkét oldalon, így például Rommelt, Von Rundstedt tábornagyot és magát Eisenhowert is. Megismerjük a partraszállás részleteit a németek zavarodottságát az első órákban és a német vezetők vitáit arról, hogy mi lenne a megfelelő lépés a védekezésre. Ott lehetünk az egyszerű közkatonák közt is, megismerve félelmeiket, reményeiket és elszántságukat az ellenséges zárótüzek alatt. A film német és szövetség oldalról, a tábornokok és egyszerű katonák szemszögéből, több fegyvernem felől is láttatja a partraszállás nehézségeit és végső diadalát.

Nem túl gyakori, hogy svéd film jelenjen meg az egyik legjelentősebb streaming szolgáltató műsor-palettáján, ám a Fekete Rák hadművelet svéd koprodukcióként lett népszerű. A rendező, Adam Berg kezdő direktorként készítette el ezt a háborús akciófilmet, amihez viszont "megnyerte" a Prometheusból jól ismert Noomi Rapace színésznő részvételét is. A végeredmény egy jól kezdődő és érdekes sőt aktuális témát feldolgozó lövöldözős dráma lett, sajátos látványvilággal.  

Az alaptörténet egy elképzelt háború valahol az északi, jeges sarkvidéken, melyben a vesztésre álló fél sorsa egy maroknyi kiválasztott katona kezébe kerül, akiket különleges küldetésre indítanak egy távoli szigetre. Feladatuk: jégkorcsolyával eljutni a befagyott tengeren keresztül egy másik bázisra valamiféle biológiai fegyver elkészítését segítve. Útjuk során láthatóvá válik a háború pusztítása: a rengeteg halott (jégbe fagyva) és a mindenütt tapintható elkeseredettség. 

Berg filmje a háború mélységeit próbálja meg bemutatni egyszerre izgalmas és drámai jelleget adva a történethez. Az alapsztori azonban zavaros és a legtöbb kérdésre nem kapunk választ. Például: Kik harcolnak egymással és miért? Mi az oka annak, hogy a főhősnő (Noomi Rapace) civil ruhában harcol mindvégig? Hogyan hat az a bizonyos biológiai fegyver (vagy vírus), amit annyira szeretnének bevetni és amitől a háború megfordulását remélik ... stb, stb. Ezen kérdések közül a legelsőre talán tudunk választ adni, hiszen svéd film lévén egy svéd - orosz háború tűnik legvalószínűbbnek, amit alátámaszt a jeges, északi sarkvidéki helyszín is és a néhány jelenetben megjelenő harci helikopter típusa. A jelenleg zajló ukrajnai háború szomorú aktualitást ad a történetnek, hiszen nem kizárt, hogy Oroszország figyelme hamarosan a skandináv területek felé fordul. 

Érdekes a film első 20 perce is, hiszen a háború sújtotta hátországot láthatjuk, ahol szinte anarchikusak az állapotok és a katonák néha saját civil lakosságukra lőnek. Megtudjuk, hogy a háborúban vesztésre áll Carolina Edh (Noomi Rapace) oldala, akit egyébként azért rendel a főparancsnokság hátra, mert jól tud korcsolyázni és épp egy jégkorcsolyás osztagot verbuválnak egy fontos küldetésre. A főhősnő előélete lassan bontakozik ki: időnkét kapunk csak pár perces visszatekintéseket arról, hogy miként szakadt el a háború kezdetén kislányától.  

A katonai parancsnokság azzal motiválja Carolinát, hogy újra együtt lehet majd lányával, ha végrehajtja a feladatot. Elindul tehát egy alig 6 fős kis csapat, hogy a jég-borította tengeren keresztül-korcsolyázva valamiféle elektronikusnak tűnő eszközöket vigyen el egy másik katonai bázisra. A történet sajnos egyre hiteltelenebb, ahogyan haladunk előre az időben (és cselekményben), míg végül már szinte nevetséges, ahogyan főhőseink: Carolina és Nylund (Jakob Oftebro) saját bázisuk ellen fordulva próbálják megsemmisíteni a vírust.

 A Fekete Rák Hadművelet lehetett volna egy nagyon jó film (mert nagyon jól indul), ám az alaptörténet gyengesége elrontja a végeredményt. Pedig Noomi Rapace is kimondottan színvonalas játékot mutat be. Értékelésem sajnos nem több, mint 60%. 

Isten hozott blogomon!

A filmek szeretete miatt hoztam létre az oldalt, melyen terveim szerint minden műfajban fogok elemzéseket megjelentetni. Hasonlóan Han Solo karakteréhez, akit George Lucas és Ron Howard más-más megközelítésben mutat meg, magam is egyedül járom az élet rögös útját. Innen a blognév választás. Ám ezen az úton az én társaim főleg a könyvek és a filmek. Bölcsész végzettséggel, grafomán filmkedvelőként és történelem-imádó eremitaként ragadok billentyűzetet minden számomra érdekes film megtekintésekor.

Ahová még írok, az a filmek1percben blog, oda is szívesen várlak. Remélem egy-egy  írásom elnyeri majd tetszésed és visszatérsz néha ide a Solo1 blogra. Ha üzennél, ide küldd leveled:

solo2021x@gmail.com

Köszönöm, hogy kíváncsi voltál rám és idáig jutottál az olvasásban!