A jelenleg mozikban megnézhető Mosolyogj kapcsán vetődött fel bennünk a kérdés: mitől jó egy horrorfilm? A válaszban természetesen van szubjektivitás, hiszen mindenki más okból szeret egy-egy horror történetet. Van akire csak a véres látvány hat, van aki a nyomasztó és ijesztő sztorikat értékeli és akadnak a szörnyes, vámpíros vagy szellem-történeteknek is rajongói. Számomra a jó horrorfilm mindenekelőtt átélhető, hiteles (nem megy át mesébe) és látványvilágában is jól kidolgozott. A túl sok jumpscare nálam minőség-romboló hatású és a jó történet megelőzi a látvány fontosságát. Mindezek figyelembe vételével alkottam meg a TOP-10 kedvenc horror-filmem listáját teljesen szubjektíven.
A kép-montázs forrás: LINK
Tizedik a listámon Az ördögűző (The Exorcist). William Friedkin 1973-as tébolya már közel 50 éve borzolja a horror-rajongók kedélyét. Az alaptörténetben egy kislány testét szállja meg az ördög, melyet csak Merrin atya (Max von Sydow) tud kiűzni, óriási nehézségek és sokkoló jelenetek árán. A The Exorcist egyszerre megdöbbentő, ijesztő és hátborzongató, a horror filmek egyik legrégibb szent gráljaként
Kilencedik az úgynevezett Alien franchise, melynek az első két epizódja volt igazán székhez-szegező annak idején: 1979-ben és 1986-ban. Mind a Nyolcadik utas a halál (Alien), mind pedig a Bolygó neve halál (Aliens) új fejezetet nyitottak a "horror-akció-scifik" történetében szinte új műfajt teremtve. Ez a bizonyos új kategória egyesek szerint igazából nem is horror, de nálam igenis az, hiszen magán viseli a horror stílusjegyeit. Hans Ruedi Giger xenomorfjai pedig - melyeket a filmes képzőművész Dan O'Bannon könyve alapján készített el - zseniálisak és Oscar-díjat hoztak 1980-ban Giger számára (teljesen megérdemelten).
Nyolcadik helyet kapta nálam a 2018-as "Amikor lehunyod a szemed", Clive Tonge rendező és Olga Kurylenko színésznő alkotása, mely szabályosan a frászt hozza az elalvás szélén démoni gyilkosként megjelenő Mara segítségével. Bevallom még jómagam is nehezen tudtam lehunyni a szemem a film legelső megtekintése után, pedig harcedzett "horror-veteránnak" tartom magam.
Hetedik listámon a The Descent című 2005-ös horrorfilm, mégpedig a csontig hatolóan ijesztő barlangi szörny-emberei miatt. A 2009-es második rész még fokozni is tudja a horror-faktort és még véresebb is a nyitó epizódnál. Bónusz, hogy az egészben van valamiféle hihetőség, ami a végsőkig fokozni tudja a film sokkoló hatását. Az amerikai Sziklás hegység földalatti barlangjaiban évszázadok óta kifejlődött trogloditák vérfagyasztó külsejűek és az odatévedő barlangásznőket sorra mészárolják le. A velük való harc mindkét résznél központi téma, a második epizód végén egy ütős csattanóval.
Hatodik nálam a 2002-es Kör (The Ring), mely sokkal inkább nyomasztó atmoszférája, mint véressége miatt hat rám akárhányszor is nézem újra. Naomi Watts új oldalát mutatja meg ebben a moziban, a rendezés pedig végig valamiféle sajátos feszültségben tartja a nézőt.
Ötödik listámon egy sokak szerint kakukktojás Temetetlen múlt, mely inkább csak thriller, mégis úgy működik, mint egy igazi horror. Robert Zemeckis rendezése, Harrison Ford főszereplésével ugyanis egy rejtélyes sztori bontakozik ki előttünk rengeteg ijesztő jelenettel. A valóban inkább thrillernek nevezhető filmben számtalan scene magasabb pulzusszámot okoz, mint néhány véres - szörnyes horror.
Negyedik felsorolásomban a 2012-es Ideglelés Csernobilban (Chernobyl Diaries), melyre néhány éve teljesen véletlenül bukkantam és szó szerint a frászt hozta rám. Nagyon jó az alapsztori, valahogyan hihető az egész és Bradley Parker rendező mesterien fokozza a feszültséget is. Sokáig ez a film versenyben volt nálam az 1999-es "Ideglelés - The Blair Witc Projekt" című első handcam mozival, de miután az újdonság varázsa megkopott utóbbinál, lassan beelőzte a csernobilos változat.
Bronzérmet kap tőlem a 2016-os Amikor kialszik a fény (Lights Out) mely szerintem az egyik legméltatlanabbul alul-értékelt horrorfilm manapság. David F. Sandberg mozijának pedig bitang jó a forgatókönyve és rendezése is, nem beszélve a két főszereplő, Teresa Palmer és Maria Bello ütős játékáról. A csak félhomályban látszódó különös entitás (szellem, rém, vagy nem tudni micsoda) végig rettegésben tartja a nézőt, ahányszor felbukkan. Közben kapunk fordulatokat és csattanót is, így a Lights Out egy kimondottan jó kis horror-sztori.
Második nálam a 2012-es Sinister, Scott Derrickson és Ethan Hawke horror-filmje, mely pár éve egy nézői kontroll-csoporttal végzett kísérletben (és felmérésben) a legtöbb pontot kapta a legmagasabb pulzusszám vizsgálat során. Ez azt jelenti, hogy az 50 fős nézői csoportban ennél a filmnél mérték a legmagasabb pulzusszámot a filmet végig-izgulóknál. Az időről időre felbukkanó, kezdetben a régi családi ház filmvetítőjének felvételein látszódó, majd váratlanul máshol is félelmet keltő rémpofa a kezdetektől felkelti a házba beköltöző író, Ellison (Ethan Hawke) figyelmét. Idővel a sokkoló figurához hátborzongató történet is társul.
Végül a lista első helyezettje a 2013-as Démonok között James Wan rendezésében, Vera Farmiga és Patrick Wilson főszereplésével. A megtörtént eseményeket feldolgozó - paranormális esetekkel foglalkozó házaspár egyik konkrét esetét bemutató - sztori végig hatása alatt tartja a nézőt. Rengeteg a sokkoló jelenet, az ijesztő helyzet és a váratlan szitu, miközben a látvány-világra sem lehet panaszunk.
A horror az egyik legszubjektívabb filmes műfaj, mert nagyon változó, hogy kinek mi az ijesztő vagy félelmet keltő. A jelen lista egy verzió csupán, de az itt következő linkre kattintva a poszt végén szavazni is lehet az egyes horror-alkotásokra: "A 25 legfélelmetesebb horror". Itt 25 horrorból lehet kiválasztani a szerintünk legfélelmetesebbet és legjobbat. Jó szavazást!
