Solo

Ahol a folyami rákok énekelnek

2022. augusztus 21. - Solo_

Delia Owens amerikai írónő (és zoológus) 2018-ban írta meg az "Ahol a folyami rákok énekelnek" című regényét, mely 2019-ben hatalmas siker lett az amerikai és európai könyvpiacokon (és szerte a világon). A különleges történetből Olivia Newman 2022-ben rendezett filmet, mely éppen most látható a magyar mozikban. Aki olvasta a regényt, az nyilván hasonlítani tudja a filmet az eredeti sztorihoz, de a mű természetesen önmagában is értékelhető. (Magam is erre vállalkozom, mert egyelőre nem sikerült még hozzájutnom a regényhez.)

folyami_rakok1.jpg

A kép forrása: LINK

Ami a filmből azonnal kiderül a néző számára, az a drámai jelleg és a történet különlegessége, a második impresszió pedig a főszereplők egyedi alakítása. A 24 éves Daisy Edgar-Jones és a 27 éves Taylor John-Smith között valósággal szikrázik a levegő a vásznon, szerelmi kapcsolatuk egyszerre izgalmas és elvarázsoló. Lassan kibontakozó viszonyuk letisztult, egyszerű és nemes, mely a mai világban rendkívül ritka. De nézzük előbb a sztorit röviden

Adott egy amerikai lápvidéken élő család (valahol a keleti parton az óceán mellett), amely a vadonban tengeti életét, elszakadva a civilizációtól. A táj csodálatos, ám az apa erőszakos fellépései megmérgezik a kis család mindennapjait. Először az anyuka menekül el, otthagyva fiát és lányát is, majd az idősebbik gyermek megy el, végül maga az apa is. Az alig 8-10 éves Kya (Daisy Edgar-Jones) így teljesen magára marad a láp közepén álló házban. Ám nem esik kétségbe, megtanul boldogulni: kagylókat gyűjt, azokat eladja és gyönyörű rajzokat készít, melyekből idővel szintén pénzhez jut. Lassan felcseperedik és csinos, fiatal nővé érik. Magányos mindennapjaiban a kezdetektől segíti egy közeli boltos házaspár, akik időről-időre támogatják. Közben a szerelem is beköszönt Kyához egy közelben élő fiú, Tate (Taylor John Smith) képében. A fiatalok közt gyengéd kapcsolat alakul ki, mely váratlanul szakad meg, amikor Tate egyetemre kezd járni és elutazik. Végül hosszú évekre tűnik el Kya életéből, aki közben egy másik férfival is megismerkedik. Ő Chase (Harris Dickinson). Ekkor egy teljesen új szerelem is kialakulhatna, de Chase becsapja Kyát, aki rájön erre és szakít a férfival. Csakhogy Chase nem törődik bele és folyton zaklatja a nőt. Közben újra felbukkan Tate és a szerelmi háromszög egy tragikus halálesetbe torkollik: Chase váratlanul elhalálozik. A hatóságok egyből a nőt kezdik gyanúsítani, akit a zseniális ügyvéd, Tom Milton (David Strathairn) kezd védelmezni a bíróságon. Mi lesz a per vége? Megbocsát e valaha is Kya az újra megjelenő Tate -nek? És a fő kérdés: hogyan halt meg Chase?

A script és a rendezés végig két szálon futtatja a cselekményt: az egyik eseménysor a jelenben játszódik, már a film legelejétől tudunk Chase Andrews haláláról, (akit egy kilátó alatt találnak meg, ahonnan lezuhant); közben a másik cselekményszálon (mely a múltba kalauzol bennünket) fokozatosan megismerjük a különleges "lápi lány" életét. A két szálat lassan hozza össze a rendezés, a nézőt az egész film alatt furdalja a kíváncsiság, hogy mi történhetett. Először az érdekel bennünket, hogy ki lehet az áldozat (és mi köze a lányhoz), aztán, hogy ki ölhette meg és Kyának mi köze van az egészhez. Végül kíváncsian várjuk a végkifejletet: a perbe fogott szegény lápi lány bírósági tárgyalását (hiszen őt gyanúsítják). Kapunk fordulatokat, meglepetéseket és egy ütős csattanót a legvégére.

folyami_rakok2.jpg

A kép forrása: LINK

A történet írónője, Delia Owens foglalkozása szerint biológus, így nem véletlen, hogy regényében a természet-szeretet és a főhősnő rajongása a lápvidék iránt mindvégig nagyon erősen meghatározó. Hiszen a sok viszontagság mellett, melyek a lány életét végigkísérik, az egyetlen állandó dolog a lápvidék és annak csodálatos élővilága - a madarak, kagylók, növények szeretete - melyek minden tragédia dacára is mindig erőt adnak Kyának. Ez egyfajta mondanivalót, sőt tanulságot is kínál számunkra: "ha van az életünkben valami szép, valami olyasmi ami képes erőt adni nekünk, akkor sokkal könnyebben viseljük el a megpróbáltatásokat is".

A történet másik üzenete a kirekesztésről szól: Kya életmódja ugyanis kiváltja a közeli város lakóiban a kirekesztést. Azok ugyanis, akik másként gondolkodnak, félrehúzódnak a közösségtől és introvertáltak, gyakran járnak hasonlóan. A többség furcsán tekint rájuk, holott lehetnek nagyon is értékes emberek. Kya például csodálatos könyveket készít, gyönyörű rajzokkal a lápvidék élőlényeiről és világtól való elvonultságában csak egy férfi szeretetére és a természet közelségére vágyik.

folyami_rakok3.jpg

A kép forrása: IMDb

A film műfaji kérdéseket is felvet. Az alaptörténet egy dráma, ám közben kapunk egy fordulatos krimit is, mely egy gyilkosság körüli nyomozásról szól, nagy meglepetéssel a végén. Kicsit thrillernek is nevezhetjük az erőszakos szálak miatt, melyek kimerítik az angol "thrill" azaz borzongás műfaji névadóját. Az egész egy színes műfaji világ tehát, talán ez az egyik oka annak, hogy egyetlen percig sem érezzük unalmasnak a 125 perces játékidőt.

Ami a főszereplők alakításait illeti: Daisy Edgar-Jones minden elismerést megérdemel, hiszen játékában ott van az emberi érzések széles skálája, nagyon sok fájdalommal, csalódással de ugyanakkor élet-szeretettel is. Második helyen emelném ki az ügyvédjét játszó David Strathairn alakítását, akinek védőbeszéde az egyik legjobb monológ, amit valaha hallottam a kirekesztés értelmetlenségéről. Végül harmadik helyen említeném a lány szerelmét megjelenítő Taylor John Smith -t, aki tökéletes választás volt egy olyan karakterhez, mely a főszereplő Kya lelkét egyedül megértő figura.

folyami_rakok4.jpg

A kép forrása: LINK

A filmbeli történet zárása sok vitát ébreszthet a nézőkben, hiszen számtalan morális illetve pszichológiai kérdést is felvet. Mindenkinek ajánlani tudom, aki szereti az érdekes történeteket, sajátos szerelmi drámákat és fordulatos krimi-sztorikat. Nekem nagyon tetszett, amint tudom, a regényt is biztosan elolvasom! Értékelésem: 85%.

solo_also2.jpg

Fenevad - Idris Elba oroszlános horror-drámája

Az Everest és a Sodródás rendezője, az izlandi Baltasar Kormákur izgalmas horror-drámát készített idén, mely éppen most debütál a hazai mozikban. A film alig 93 perces és nem tudunk unatkozni alatta egyetlen pillanatig sem. A főszerepet a 190 centis Idris Elba játssza, akit a Prometheustól a Tűzgyűrűn át a Hobbs & Shawig tucatnyi filmben láttunk már. Ezúttal is markáns alakítást nyújt, pedig szokatlan szerepet vállalt: egy olyan apukát jelenít meg a filmben, aki Afrikában két kamaszlányát próbálja meg kimenteni egy hatalmas emberevő oroszlán támadásai elől.

fenevad1.jpg

A kép forrása: LINK

Nézzük a sztorit röviden! Ha nem kívánod ismerni és inkább úgy ülnél be a filmre, hogy semmit nem tudsz az alaptörténetről, ugord át az itt következő bekeretezett részt.

Az alaptörténet szerint az orvosként dolgozó, de özveggyé vált Dr. Nate Samuels (Idris Elba) két kamaszlányával látogat el Afrikába, ahol a rákban elhunyt feleségével közös emlékeit próbálja meg felidézni (megismerkedésük helyszínén). A vadrezervátum, ahol barátja, Martin (Sharlto Copley) fogadja őket, meglehetősen elhagyatott hely, csupán a vadorzók látogatják, akik viszont aljas módon sorra ölik meg a kiszolgáltatott vadállatokat (orrszarvúkat, oroszlánokat). A kirándulás nehezen indul: Nate idősebbik lánya, Meredith (Iyana Halley) ugyanis nehezen bocsátja meg apjának, hogy halála előtt elhagyta édesanyját. Miközben az apa azon igyekszik, hogy rendezze kapcsolatát lányaival, egy kiruccanásra indulnak Martin dzsippjével, hogy ritka állatokat nézzenek. A kirándulás azonban hirtelen lázálommá változik: egy óriási hím oroszlán bukkan fel, mely sorra öli a környék lakosait és a kis csapatot is megtámadja. Dzsippjük elakad és ők az autóban rekednek. Martin megsérül és minden az apán múlik. Hogyan menti meg lányait az emberevő vadállattól? Mihez kezd a vadon közepén, ivóvíz, élelem, fegyver nélkül egy emberhúsra vágyó oroszlánnal a nyomában?

A Fenevad már az első fél órában felpörög: mi is ott érezzük magunkat az apával és lányaival az elakadt dzsipp utasterében. Átérezzük kétségbeesését, mely előbb tenni-akarásba, majd halálos elszántságba csap át. Pozitívum Idris Elba alakítása, a helyszín megmutatása és a feszültség fokozása is a sok éjszakai jelenettel. Negatívum az emberevő oroszlán megjelenítése és démonizálása, szinte emberi tulajdonságokkal való felruházása. Bosszúállónak és elszántnak állítják be, afféle egyedi példánynak, "aki" fajának pusztítását torolja meg az embereken. Természet-ellenesen viselkedik ugyan (rátámad egy dzsippre, nem eszi meg áldozatait, a házak belsejébe "látogat"), de akkor is félelmet kelt, ahogyan a vásznon látjuk.

fenevad2.jpg

A kép forrása: IMDb

A végkifejlet szerintem elég ütősre sikeredett és bár biztosan sokan vitatják az utolsó mozgalmas scene hitelességét (ember versus oroszlán), nekem még éppen "átmegy a léc felett" az utolsó harc. Nálam a fenevad nem igazán horror, de thrillernek sem nevezném, egyszerűen egy izgalmas dráma, mely 93 percre tökéletesen leköti az embert. Értékelésem: 70%, a túlélős filmek kedvelőinek (like me) bőven megéri egy mozijegy árát.

solo_also2.jpg

A gyilkos járat - vonatos Kill Bill sztori Brad Pittel

Nehezen nyert meg magának a legújabb Brad Pitt film: "A gyilkos járat" de amikor ez bekövetkezett (úgy a film első harmadának végén), akkor nagyon megvett. A rendező: David Leitch (John Wick, Deadpool 2, Hobbs & Shaw) egy sajátos stílusú, Tarantino - Guy Ritchie mixet készített afféle vonatos Kill Bill sztoriba bújtatva.

bullet_train_bradpitt.jpg

A kép forrása: LINK

Nagyon hamar rákattan az ember, mert nagyon jók a párbeszédek, lenyűgöző a karakterisztika, érdekes az alaptörténet és ütősek az akciójelenetek is. Az egész film Japánban, egy száguldó hipermodern vonaton játszódik, ahol furcsa figurák verődnek össze. Hol bunyóznak, hol japán szamuráj kardokkal harcolnak, hol pedig lövöldöznek miközben egy bonyolódó, fordulatokkal teli szövevényes ügy figurái. A néző nem unatkozik egy pillanatig sem részben a történet érdekessége részben pedig a vicces és színes karakterek miatt, akik tényleg szórakoztatóan vitriolos párbeszédeket folytatnak. [Az itt következő bekeretezett részben az alapsztori olvasható, ugord át, ha nem akarod tudni.]

Adott egy központi figura, bizonyos Ladybug (Brad Pitt) aki a Penge nevű hitman helyett ugrik be egy megbízásra és száll fel egy Kyoto -ba induló japán szuper-vonatra. Itt egy táskát kell megtalálnia és elhoznia, mielőbb lelépve a szerelvényről. Csakhogy ez nem megy simán, mert - bár állandó segítséget kap (folyamatos telefonos kapcsolattal a fülén) mégpedig egy bizonyos Máriáról (Sandar Bullock) - különböző furcsa alakok, főleg más hitman-ek törnek az életére, szintén a táskát akarva. (Amiről amúgy kiderül, hogy jó sok millióval van tele). Az is egyértelmű lesz idővel, hogy mindenki a japán alvilág fejéhez, egy bizonyos Fehér Halálhoz (Michael Shannon) kötődik. Egyesek neki dolgoznak, mint az "ikrek": Mandarin (Aaron Taylor-Johnson) és Citrom (Brian Tyree Henry), mások a megölésére pályáznak, mint a kislánynak látszó Prince (Joey King), ismét mások pedig a többiek kinyírásáért szállnak fel a vonatra, mint a Darázs (Zazie Beetz) és a Farkas (Bad Bunny). Mindenkinek van álneve, mindenki profi, mindenki képes ölni. A szereplők egy része véres halált hal, mások viszont végig megússzák a gázos helyzeteket. Ilyen a főhősünk is, Ladybug, akit zseniálisan alakít Brad Pitt. Laza, sármos, vicces, miközben simán lever mindenkit aki beleköt. A végkifejlet baromi látványos és meglepit is tartogat.

Szóval jó a sztori, de igazából a párbeszédek a leginkább ütősek. Leitch ragyogó karaktereket mutat nekünk, akik okosak, szellemesek és élvezetes dialógusokba bonyolódnak egymással. Személyes kedvencem a Citrom nevű fekete bérgyilkos akit Brian Tyree Henry formál meg (szerintem nagyot alakítva). A lenti képen ő a baloldali pasas.

bullet_train2.jpg

A kép forrása: IMDb

Hogy miért van Kill Bill után-érzésünk, furcsa Tarantino-feeling mellett? Mert az egész kicsit a Kill Bill filmekre emlékeztet. Ott is sok scene játszódik Japánban, ott is fontos szerep jut a szamuráj-kardoknak és ott is sok a vér. Itt azonban kevesebb a gyilkolászás és sokkal több a humor. A Guy Rirchie filmek vicces helyzet-komikuma jut eszünkbe, mert hasonló stílusú poénokon nevethetünk szinte végig, az egész film alatt.

A zárás is ütős: kapunk egy grandiózusan látványos végső jelenetet és ha csak néhány percre is de felbukkan a még mindig csinos Sandra Bullock is. Le a kalappal a stáb előtt, mert ez a film a legszórakoztatóbb számomra ezen a nyáron. Ajánlom a Tarantino, Guy Ritchie fanoknak, Brad Pitt rajongóknak és mindenkinek, akibe szorult érzék az abszurd humor élvezetéhez. Értékelésem: erős 85%.

solo_also2.jpg

Marilyn Monroe és a róla készült film

Halàlànak évfordulóján egy különleges nőre emlékezünk: Marilyn Monroe, az 1950-es évek szexikonja, amellett modell, színész és média-híresség, akinek nevét az egész világon ismerik, hiszen népszerűsége Elvis Presleyével vetekszik. Gail Levin művészettörténész szerint ő volt a XX. század legtöbbet fényképezett személyisége. Szőke haja (mely egyébként eredetileg barna volt), alig 166 centis magassághoz képest nagyon nőies idomai, a "Van, aki forrón szereti" című filmben nyújtott alakítása illetve az amerikai elnökhöz, John Fitzgerald Kennedy-hez fűződő titkos viszonya mindenki számára érdekessé teszik alakját.

marilyn_monroe1.jpg

A kép forrása: LINK

Nők milliói próbálták meg utánozni és férfiak százmilliói imádták. Összesen 36 évet élt (mielőtt önkezével vetett volna véget életének, 1962 augusztus 4-én), de ez alatt volt három házassága, 30 filmszerepe és megszámlálhatatlanul sok újságcikke, mely mind róla szólt. Egy jelenség volt, akiről hamarosan (várhatóan szeptemberben) különleges filmet mutatnak "Blonde" (nálunk: Szőkeség) címmel, Ana de Armas főszereplésével.

Norma Jean Mortenson 1926-ban született Los Angelesben egy pszichológiai problémákkal küzdő neurotikus nő és egy kaliforniai fotós, bizonyos Charles S. Gifford gyermekeként. Apját nem ismerte, a férfi már születésekor lelépett családjától. Édesanyja leánynevét, a Monroe-t előbb Bakerre cserélte (első házassága idején), majd Mortensonra (a második férjhez-menetelekor) így lánya is Mortenson néven látta meg a napvilágot. Azonban sem anyagi sem mentális helyzete nem tette azonban lehetővé, hogy lányát felnevelje. Amikor kis Marilyn 8 éves lett, paranoid skizofréniát diagnosztizáltak nála, így egész életét elmegyógyintézetekben töltötte. Az ifjú Marilyn árvaházakban illetve különböző nevelőszülőknél nevelkedett (aki közül több is bántalmazta őt). A Marilyn Monroe név először 1945-ben, fotomodell karrierje kezdetén került használatba, kezdetben nem hivatalos formában, majd 1956 márciusától már hivatalosan is. A "Monroe" vezetéknév természetesen édesanyja és nagymamája révén, a "Marilyn" pedig a Fox Studios vezetője, Ben Lion tanácsára (Marilyn Miller népszerű New Yorki musical sztár után).

Marilyn Monroe felnőtt élete korán indult: már 16 évesen férjhez ment, hogy elkerülje az árvaházba való visszakerülést. Első férje 1942 és 1946 között egy gyári munkás volt, bizonyos James Dougherty a szomszédból. Az alig 4 éves házasság alatt Marilyn háztartásbeli volt, majd munkásnő (amíg férje a háborúban harcolt). A gyárban, ahol dolgozott egy fényképész fedezte fel fotogén külsejét, amikor 1944 végén propaganda fotókat készített a munkásnőkről. Innentől Marilyn élete jelentős mértékű irányt váltott: fotomodell lett majd színész és 1946-tól elvált nő.

m_monroe.jpg

A kép forrása: LINK

Népszerűségében az igazi áttörést az 1951-es év hozta el, amikor a márciusi Oscar-gálán műsorvezető lehetett és a Stars and Stripes az év legszebb pin-up girljének választotta, miután az országosan ismert Collier's magazin is hosszú ismertetőt közölt róla. Ekkoriban kezdődött kapcsolata is Joe DiMaggio  visszavonult baseball sztárral, aki végül második férje is lett. Bár a házasság csak alig másfél évig tartott, tovább növelte Marilyn Monroe ismertségét és népszerűségét (ahogyan az többnyire lenni szokott két sztár házassága esetén). Közben kevésen múlott, hogy kezdődő és felívelő karrierje mégis megtörik, mikor a Fox (mely szerződésben állt vele) bevallotta, hogy Marilyn 1949-ben pénzért vállalt szexfotókat. Ám mégsem lett botrány, sőt a színésznő imázsa tovább emelkedett, mert az emberek többsége őszintének találta nyilvános megbánását. Később, 1952 április 7-én felkerült a Life magazin címlapjára, majd az 1953-ban induló Playboy borítólapjára is. (Ebben a kiadásban jelentek meg 1949-es meztelen naptárképei, melyeket akkoriban alig 50 dollárért vállat be.)

Az 1955/56 -os évek fontosak voltak Marilyn Monroe számára: ekkor költözött New Yorkba (6 évre), ekkor lett gyógyszer- és alkohol függő (szorongásai, lámpaláza és álmatlansága miatt) és akkor lett szeretője előbb Marlon Brando színésznek majd Arthur Miller színmű-írónak. (Kettejük közül az előbbi csak kaland lett, az utóbbi viszoly komoly kapcsolattá fejlődött.) 1956-ban lett a neve hivatalosan is Marilyn Monroe és ebben az évben kötötte meg harmadik házasságát is a híres és sikeres Arthur Millerrel. A frigy csak három évig tartott (1956 és 1959 között) és egyre több válság kísérte. Ezek egyik oka abból fakadt, hogy nem tudott teherbe esni (nőgyógyászati problémái miatt). Viszont siker is kötődött ehhez a korszakához (1958/59-hez), ekkor forgatta egyik legnagyobb sikerét a "Van, aki forrón szereti" című vígjátékot, melyben Tony Curtis és Jack Lammon partnere lehetett és amelyben alakításáért Golden Globe díjat kapott.

A hanyatlás és a depressziós időszak 1960-ben kezdődött Marilyn Monroe számára. Utolsó filmjei már nem arattak sikereket, egyre többet szedett a barbiturátokból, így előbb detoxifikáció, majd depressziós kezelés miatt kellett hetekre kórházba vonulnia. Ezek után, 1961 tavaszán, hat esztendő után visszaköltözött Kaliforniába. Itt előbb Frank Sinatrával járt, majd 1962 május 19-én részt vett John Fitzgerald Kennedy születésnapi ünnepségén.

marilyn_kennedy.jpg

Az USA elnökével. Kennedy csak hátulról látható, de csak ez az egy kép maradt elérhető kettejükről. A kép forrása: LINK

Itt vette fel híres, bézs színű, kristályokkal kirakott ruháját, melyben úgy nézett ki, mintha meztelen lenne. A partyn elénekelt dala, a "Boldog születésnapot elnök úr" bevonult a médiatörténelembe, főleg mert akkor már sokan sejteni vélték, hogy Kennedynek korábban viszonya volt Monroe-val. A kapcsolat 1961 novemberében jöhetett létre, amikor az elnök épp húga, Patricia esküvőjén vett részt és amelyen bemutatták őket egymásnak.

Marilyn Monroe 1962 augusztus 5-én (36. születésnapja után 2 hónappal) önkezével vetett véget életének, melynek utolsó két éve már szinte csak a depresszióról szólt. A színésznőt saját pszichiátere, Ralph Greenson találta meg holtan, brentwoodi házában (Los Angelesben). A halál oka: barbiturát-túladagolás. Bár a halála utáni évtizedekben többször vetődött fel annak gondolata, hogy Marilyn Monoe gyilkosság áldozata volt, az idegen-kezűségre soha nem találtak bizonyítékot.

Andrew Dominik 55 éves ausztrál rendező, idén készített életrajzi drámát Marilyn Monroe életéről, mely szeptemberben kerül a Netflix kínálatába. A főszerepet Ana de Armas kapta, de felbukkan a filmben Adrien Brody és Bobby Cannavale is.

marilyn_anadearmas.jpg

Ana de Armas mint Marilyn Monroe. A kép forrása: IMDb

A filmet óriási várakozás kíséri szerte a világon, mert Marilyn Monroe rajongótábora napjainkban is hatalmas. Élettörténete valóban különleges, mert az 50-es 60-as évek nagy sztárjai is felbukkannak benne, mint John F Kennedy, vagy öccse, Robert Kennedy (akinek ugyancsak volt kapcsolata a színésznővel), illetve Frank Sinatra, Marlon Brando, Laurence Olivier, Joe DiMaggio. Blogunk is kíváncsi tehát a Monroe-filmre és számolja a napokat a bemutatóig. 

solo_also2.jpg

A szürke ember és a keménykedő Ryan Gosling

Ryan Gosling ezúttal egy keménykedő CIA ügynök bőrébe bújva vezeti elő magát, mint vérprofi hitman és igazságosztó, a gyönyörű Ana de Armas oldalán. A hitelesség növelése érdekében a Szerelmünk lapjai sztárja még szakállat is növesztett, ám a romantikus jófiú figurája már annyira "ráégett", hogy mérföldekre van a John Wick, Jason Bourne karakterek ütős gyilkoló-gépeitől. De mindent megtesz a hatásért és szó, ami szó kipattintotta magát a szerepre.

szurke_ember1.jpg

A kép forrása: IMDb

A Szürke ember pörgős akció-thrillernek indul, de egy idő után rájövünk arra, hogy a téma vérszegény, a karakterek üresek, a szereplők pedig "b" kategóriás teljesítményt nyújtanak. Egy túlkapásokra hajlamos és kegyetlen CIA vezető leállítása a cél, akit Regé-Jean Page alakít rém gyengén. Főembere az Amerika kaptány filmekből ismert (de nálam a Snowpiercerben nyújtottakért elismerést kivívó), jobb napokat látott Chris Evans, akinél végig nem lehet eldönteni, hogy karaktere simán csak homokos vagy egy ízléstelen ripacs. Mindenesetre tőle kéne frászt kapnunk, annyira kegyetlen, de szegény Evans alakítása nagyon messze van ettől. 

Pozitívum Ana de Armas és Billy Bob Thornton alakítása, akik menteni próbálják a menthetőt. Egyikük a főhőst segíti kollégaként, másikuk (Thornton) vezető a CIA -nél és Gosling barátja. Vannak hiteltelenségek is, mint a prágai rendőrség megtizedelése totálisan feleslegesen, hiszen a jó öreg cseh rendőrség simán átadná a CIA -nek Goslingot (filmbeli neve: Court). Ugyancsak kevéssé hihető, hogy az egész CIA a két rosszfiú magánhadseregeként van bemutatva, mintha nem is létezne igazgatóság és a Virginiabeli központ. Ugyanakkor kapunk rengeteg jó bunyót, autós üldözést, akciót. 

szurke_ember2.jpg

A kép forrása: IMDb

A gond inkább, hogy nagyon műnek érezhető az egész, a sekély alapkonfliktussal és a keménykedő Goslinggal. De láthatóan költöttek a filmre: vannak bangkoki, hongkongi és prágai helyszínek és elvben élvonalbeli színészeket szerződtettek, nem beszélve a rendezést magukra vállaló Russo testvérekről (Bosszúálló filmek). A végkifejlet már nagyon "Zs" kategóriába megy át: a legvégső összecsapás ultra-gagyi és még csak happy endet sem kapunk. Ami miatt a Szürke embert mégis a közepesnél egy hajszállal jobbra értékelem, az az akciójelenetek és verekedések kivitelezése (mert ezek közt akadnak élvezetesek is) illetve Ana de Armas jelenléte, aki üde színfolt a filmben (nagyon várom már Marilyn Monroeként). 

A szürke embert csak akció-bolondoknak ajánlom, mert mindenki másnak csupán egyszer nézős átlag-mozi, amiben jobb napokat látott sztárok próbálnak bennünket szórakoztatni enervált végeredménnyel. Értékelésem: 55% (nem több).

solo_also2.jpg

Végy egy mély lélegzetet - végre egy érdekes minisorozat

Egy szuszra néztem végig a 6 részes "Végy egy mély lélegzetet" (Keep Breathing) című mini-sorozatot (kaland-thrillert) melyet női rendezők készítettek egyetlen női főszereplővel (a legnagyobb média-szolgáltatónál). Bár akadt számtalan kritikai észrevételem, nem tudtam kivonni magam a sztori hatása alól.

levegot_1.jpg

A kép forrása: IMDb

Érdekes, izgalmas és elgondolkodtató akkor is, ha nem kapott túl magas elismerést sem az IMDb olvasóitól sem Rotten Tomatoes kritikusaitól.

Az alaptörténet szerint a nagyon csinos, 32 éves jogásznő: Liv Rivera (Melissa Barrera) egy repülőgép-szerencsétlenség egyedüli túlélőjeként a kanadai vadonban találja magát. Pechére a lezuhant kisgép afféle nem hivatalos járat, mindösszesen három utassal - akik közül a másik kettő csak szívességből veszi fel maguk mellé a gépre - így sajnálatos módon a repülő lezuhanása sem kelt feltűnést sehol. Nincs tehát keresés, nincs nyomozás, nincs média-felhajtás, nincs semmi. Csak Liv van messze a civilizációtól, egy lakatlan fenyvesben egy jéghideg tó partján, valahol messze fent, észak Kanadában. A film a nő túlélését mutatja be, miközben az időben ugrásokat téve elénk tárja Liv egész életét, a lezuhanásáig.

A script és a rendezés folyamatosan két szálon futtatja az eseményeket: egyrészt nyomon-követhetjük a főszereplő jelenkori kalandjait a lezuhanása után, miközben állandóan vissza-vissza térünk a múltba is, fokozatosan kibontakoztatva Liv egész gyermekkorát, felnőtté válását és egész magánéletét. 

Livnek nem jutott boldog gyermekkor: szülei folyton veszekedtek, míg végül argentin származású édesanyja el is hagyta családját. A kislányt apukája nevelte, míg Liv kitaníttatása után ő is meg nem halt (gyógyíthatatlan betegségben). Bár a film színesen ecseteli a leányzó lelki problémáit, arra nem ad választ, hogy akkor hogyan tudott annyira kimagasló színvonalon tanulni, hogy végül jó nevű, sikeres jogász legyen belőle. (Legelső kritikai észrevétel.)

Rengeteg jàtèkidőt kap Liv egyetlen kapcsolata is barátjával, a szintén jogász Danny -vel (Jeff Wilbusch). Liv lelki problémái kihatnak a férfival való kapcsolatára is, mely kezdettől a bizalmatlanságot tükrözi (a nő részéről). Egyre több a látomás is: Liv mellett fel-fel bukkan az egyik gépen utazó férfi, de a zuhanás után elhalálozó, ám a  sírból elő-elő bukkanó Sam (Austin Stowell) sokat bírálva a nő ügyetlenkedéseit a vadonban. Később a nő mellett lesz barátja is néha, aki viszont biztatja a maga virtuális megjelenéseivel. Mindezeket Liv képzelete hozza létre, mintha elméje így akarná túllendíteni az elhagyatottságon. 

levegot_2.jpg

A kép forrása: IMDb

Időnként azonban, főleg az ötödik - hatodik részben túl sok a látomás és néha kissé zagyvaságba fullad a cselekmény. (Második kritikai észrevétel) Ugyanakkor sok érdekességet is kapunk, melyek visszarángatnak bennünket a realitások világába. Megtudjuk például, hogy hogyan kell a vadonban iránytűt készíteni (ezt Liv iskolai emlékeiből idézi fel) és milyen módon megy a tűzgyújtás egy szemüveggel. Liv feltalálja magát a vadonban: rájön, hogy hogyan állapítsa meg, melyik bogyó ehető és melyik nem, illetve hogyan tegye ihatóvá annak a tónak a vizét, amelynek partján rostolkolni kénytelen. 

Persze akad gagyiság is, mint Liv túl sok ábrándozása, melyek nem hitelesek az adott helyzetben. Az is idegesítő, hogy az időben való ugrálás néha percenként történik és sokszor teljesen indokolatlan. Kihagyott lehetőség (és a hitelesség rombolója) hogy a veszélyes vadállatok felmerülése - például medvék felbukkanása - képbe sem jön igazán. Egyetlen jelenetben ott terem ugyan váratlanul egy hatalmas barna medve, de aztán soha többet nem látjuk. Nem túl reális, mert a vadon élő egyedek mindenképp prédának tekintenének egy védtelen, kiszolgáltatott nőre, ha az egyszer már a látókörükbe került. Nem beszélve arról, hogy mennyivel izgalmasabb lehetett volna az egész, ha Liv egy menekülős, harcolós jelenetbe kerülhetett volna a medvével. De ezt a sorozatot nők rendezték: Maggie Kiley (első három epizód) és Rebecca Rodriguez (4., 5., 6. rész), így a véres izgalmak háttérbe szorulnak, a lelkizés viszont előtérbe kerül. Túlontúl is: néhol már kimondottan unalmas folyton Liv lelki megpróbáltatásait nézni, ahelyett, hogy a vadonbéli kalandjait láthatnánk. (De ez lehet afféle pasis panaszkodás a részemről.)

A film lelki oldala a nők számára lehet könnyfakasztó, a vadonbeli kalandozás pedig a férfiaknak lehet érdekes, így mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót. Mindenesetre érdekes az egész és az ember végig baromi kíváncsi arra, hogy végül mi lesz a nő sorsa? Ezt nyilván nem árulom el, csak annyit: a sorozat címe a leges legutolsó jelenetben nyer értelmet. Értékelésem: 75%, mert a történet érdekes, amellett nagyon szép tájakat láthatunk és a főszereplőnő, a mexikói származású (bár inkább indiainak tűnő) Melissa Barrera játéka is átlag feletti.

solo_also2.jpg

Resident Evil sorozat (2022)

Nagy Kaptár-rajongóként és zombis-film kedvelőként komoly várakozásokkal kezdtem a Resident Evil sorozat megtekintéséhez (a legnagyobb előfizetéses média-szolgáltató csatornáján). Emlékszem sok-sok éve, a 2002-es legelső Kaptár-film (Milla Jovovich főszereplésével) ugyanúgy megmozgatta a fantáziámat, mint szinte mindenkiét, aki látta. Rákattantunk a témára - nem csak horror kedvelők - és sorra megnéztük a megjelenő folytatásokat is: 2004-ben (Apokalipszis), 2007-ben (Teljes pusztulás), 2010-ben (Túlvilág), 2012-ben (Megtorlás), 2016-ban (Utolsó fejezet), majd kis szünet után 2021-ben a gyengécske reboot mozit is bevállaltuk (Racoon City visszavár). A valóban dögös Kaya Scodelario azonban nem tudta pótolni Milla Jovovichot, ahogyan ebben a legújabb sorozatban is nagyon hiányzik a jelenléte. Ezzel el is érkeztünk a 2022-es sorozat legfőbb kérdéséhez: milyenek a főszereplők és az alaptörténet?

residentevil1.jpg

A kép forrása: LINK

Az alaptörténet nem volna rossz, bár némi kavart jelent Albert Wesker feketévé változtatása, Lance Reddick alakításában (és a figura klónozása is zavaros kissé). Az viszont mindenképp érdekes, hogy a film mindvégig két szálon fut: a katasztrófa ELŐTTI és a T-vírus elszabadulása UTÁNI cselekménysorok bemutatásával. Az előbbi esetben Tamara Smart alakítja a főszereplőt (Wesker idősebbik lányát), az utóbbi esetben pedig a 181 centis Ella Balinska a legfőbb karakter megformálója. A főgonosz, az Umbrella vállalat feje, Evelyn Marcus, aki Paola Nunez alakításában mindvégig sátáni kegyetlenséggel játszik az emberek életével. (Bár az erős túlzás, hogy egyszál magában intéz mindent és tök egyedül uralja a vállalatot, a magánhadseregét és mindent Racoon Cityben [majd az egész világon]. Az Evelyn Marcus karaktert erősen túltolták szerintem.) A fiatalabbik Wesker lányt Siena Agodung játssza, felnőtt verzióban pedig Adeline Rudolp alakítja.

residentevil2.jpg

A kép forrása: IMDb.com

Az egész sztori egy női karakterek túlsúlyával leforgatott izgalmas krimi, ami időnként horrorba csap át. Minden részben kapunk annyi rejtélyt, amennyi épp elég ahhoz, hogy kíváncsian várjuk a következő epizódot. A horror jelenetek adagolása is érdekes: egy-egy fejezetre teljesen "elaltat" bennünket a krimi jelleg, majd egyszer csak bumm, kapunk az arcunkba vért, mészárlást, levágott testrészeket, horrort. Pozitívum tehát a script és a rendezés is, illetve a felnőtt Wesker lány, Ella Balinska játéka, aki mindvégig pörgős tempóban menekül a zombik elől (időnként harcolva velük). Negatívum az Evelyn Marcus bőrébe bújt Paola Nunez alakítása, aki zavaróan túljátssza szerepét (olyan erős sminkben, mint egy cirkuszi előadó). Negatívum a női karakterek durva túlsúlya is, mintha ebben az elképzelt világban életerős férfiak nem is léteznének. (Kicsit PC érzése van az embernek, hogy minden létező karakter latin, fekete és/vagy nő.) 

residentevil3.jpg

A kép forrása: ign.com

A legvégső mérleg mégis pozitív nálunk, amit az is alátámaszt, hogy szinte egy szuszra néztük végig az összes részt. Értékelésünk: 80%. A krimi-kedvelők és a horror-fanok is élvezhetik, leginkább a lendületes és pörgős tempó miatt, mely véresen durva jeleneteket és megfejtendő rejtélyeket is egyforma arányban adagol számunkra.

solo_also2.jpg

Top Gun és Maverick

Hamarosan a mozikba kerül a Maverick című film, az egykori kultusz-darabként népszerűvé vált Top Gun folytatása. Május végén csekkolhatjuk hogyan alakul a vagány vadászpilóta Mitchell hadnagy alias Maverick élete, 36 évvel az eredeti sztori után.

top_gun.jpg

A kép forrása: link

Bizony nem most volt 1986, amikor a Top Gun elkészült és világsiker lett (talán az oroszországi fogadtatást leszámítva, legalábbis a vezetők részéről [ha egyáltalán akkoriban eljutott oda]). Bár hozzánk Magyarországra csak 1991 január 3-án került (ekkor jelent meg a hazai mozik kínálatában) hidegháborús atmoszférája így is ütősen hatott ránk. A kétpólusú világrend időszakában leforgatott akciófilm ugyanis egy oroszokat megleckéztetni képes amerikai vadászgép-pilóta, Mitchell hadnagy története, akit az akkoriban 24 éves Tom Cruise alakít a filmben. A fiatal pilóta-tehetség, elhunyt apja nyomdokain haladva akar a legjobb lenni a haditengerészet kötelékében és kitűnni az elitet jelentő "Top Gun" szervezetében is. Segíti ebben társa, Goose (Anthony Edwards) és a csinos oktatónő, Charlotte (Kelly McGillis), akivel szenvedélyes kapcsolatba bonyolódik. Ugyanakkor a Maverick hívónevet használó hadnagynak riválisai is akadnak, például Iceman (Val Kilmer), aki ugyan hozzá hasonlóan nagy tehetség, ám sokkal óvatosabb pilóta nála.

A történet bemutatja Maverick vívódásait apja eltussolt légi-balesete kapcsán, majd fájdalmát egy hasonló baleset után, melyben elveszti társát Goose hadnagyot. Végigkísérhetjük szerelmi románcát Charlotte Blackwood oktatónővel és küzdelmét Iceman hadnaggyal. A film azért volt annyira különleges 1986-ban, mert egyrészt bepillantást engedett az F-14 vadászgépeken repkedő amerikai vadász-pilóták titokzatos világába, másrészt romantikus és cool sztorit mutatott be a fiatal és jóképű pilóták vagány életéről a kaliforniai légi-bázisokon. A Top Gun jeleneteinek egy részét a San Diegó-i Miramar Fightertown bázison forgatták, de készültek jelenetek Nevada légterében és a USS Ranger (CV-61) repülőgép-hordozón is.

A Top Gun a 80-as évek kultuszfilmje lett és azóta is generációk ismerték és szerették meg történetét. Cselekménye révén kaptunk némi ízelítőt a titokban zajló, folyamatos légi-párbajokról a hidegháborús szovjet MIG -ek és az amerikai Fighterek között. (Akkoriban még szinte mindenki az amcsiknak szurkolt, de ma már nem biztos, hogy ne lenne az orosz oldalnak legalább ugyanakkora szurkolótábora [legalábbis nálunk, Magyarországon].) A film vége természetesen Happy End: Maverick visszatér a Top Gun legjobbjai közé, bizonyítja rátermettségét, felül-kerekedik a ruszki pilótákon és elnyeri a gyönyörű Charlie szívét is.

maverick.jpg

A kép forrása: link

Hamarosan megismerhetjük a folytatást is: az egykoron 24 éves vagány pilóta közben százados lett, de 59 évét meghazudtolóan gyors és ügyes maradt továbbra is. Egykori riválisa, Iceman viszont tengernagyként a haditengerészet legfelső vezetői közé küzdötte fel magát. A megfontolt Kazinski admirális tisztában van Maverick különleges tehetségével így a legjobb amerikai pilóták oktatjává teszi hajdani versenytársát. De vajon most is képes a helytállásra a forrófejűségre hajlamos pilóta-legenda?

Az egykoron gyönyörű Kelly McGillis helyett most a nem kevésbé csinos Jennifer Connelly lesz Maverick partnere, de felbukkan Val Kilmer mellett Ed Harris is és egy furcsa fordulat révén Goose fia, Bradshaw hadnagy (Miles Teller). A Maverick remek szórakozásnak ígérkezik: egykori Top Gun rajongóknak a nosztalgia okán, az új kedvelőknek pedig a jónak ígérkező vadászgépes jelenetek miatt. A magam részéről: kíváncsian várom!

solo_also2.jpg

A platform - horror és kannibalizmus

A 2019-es The Platform (El hoyo) a második spanyol film a Nagy pénzrablás után, mely felkeltette az érdeklődésemet. Műfaja a horror és a thriller közt van valahol, mert ügyesen adagolja a feszültséget, miközben "thrill" is jut bőven a történetbe. Valójában maga a sztori teszi különlegessé, a rendezés és a színészi játék nem különösebben emlékezetes. Az alapsztori viszont mindenért pótol bennünket.

platform1.jpg

Adott egy speciális épület, mely 333 egyedi módon kialakított emeletből áll, mindegyik szinten egyetlen szobával, benne két ággyal (ezeken két-két lakóval) és a szoba közepén egy méretes lift-aknával. Ebben az aknában közlekedik a "platform" mely valójában egy ételekkel megrakott, hatalmas tálca. A nulladik emeleten telepakolják ételekkel, melyek mennyisége éppen annyi, hogy ha az összes szinten limitált adagokat vennének le a platformról (mely folyamatosan halad lefelé), akkor éppen elég lenne a legalsó lakóknak is. Csakhogy az emberek gyarlóak: az első 50 emeleten degeszre eszik magukat a foglyok, így lefelé haladva egyre kevesebb élelem jut mindenkinek. A legalsó 100 emeleten gyakorlatilag már nulla a fejadag, így az ottaniak jobb híján a hullákat és egymást eszik meg. Hulla éppen akad bőven, mert időről-dőre néhányan levetik magukat az aknába.

platform2.jpg

Amit nem tudunk: ki miért van ott? A párbeszédekből ugyan kiderül, hogy néhányan önként érkeztek, de az nem derül ki, hogy nekik mit ígér az épületet működtető szervezet. Mint ahogyan az sem tiszta, hogy milyen célt szolgál ez az egész őrület? Valamiféle kísérlet? Esetleg a dark web egyik vadhajtása perverz és unatkozó milliomosoknak? (Aki fizetnek azért, hogy kamerákon nézhessék a szenvedést.) Mindez nem derül ki. A középpontban mindenesetre egy 45 éves átlag-fickó áll: Goreng (Ivan Massagué), aki bizonyos jutalom fejében vállal fél évet a gödörben. (Így nevezik a filmben az épületet.) De hogy mi a jutalom, az szintén ködös. Goreng azonban nem tudja mit vállalt: nem tud arról sem, hogy a rabok csak egy bizonyos ideig vannak egy-egy szinten, általában 1 hónap után másik szintre kerülnek (sosem tudni, hova). Így jár ő is: bár a 48. emeleten ébred (alapból ide teszik), később a 171. emeleten megtanulja mi az éhezés. (Annyira mélyen már egyáltalán nem hoz ételt a platform.)

platform3.jpg

Azért az problémás, hogy hogyan és kik hurcolásszák át az embereket egyik szintről a másikra (az altató-gáz befújása után) és hogy ezt hogyan nem látja sose a többi rab. Valamint az sem túl hihető, ahogyan a platform a levegőben mozog, valamint, hogy egy bazi-nagy 333 emeletes épület nem szúr szemet soha senkinek (és annak rejtélyes üzemeltetése sem vonja magára a hatóságok figyelmét). Még ha a föld alá épült is, a mélybe.

A platform valamiféle művészi áthallást és társadalom-kritikát próbál meg sugallni, azt üzenve: az ember gyarló és korlátolt, ahelyett, hogy összefogna, folyton saját sírját ássa. Mint ahogyan kérdés hogy ha egyetlen tárgyat vihetnél magaddal a gödörbe, mi lenne az: könyv vagy egy kés, ugyanúgy kérdés: mi oldja meg a problémákat a meggyőzés vagy az erőszak. Goreng könyvet visz a gödörbe (ő a meggyőzésben hisz) míg mások fegyvereket. Viszont Gorengnek sikerül megőriznie kreativitását (és emberi énjét) és kitalál egy tervet, amely beválik. A tanulságot azonban lerontja a film végének hiteltelensége, ami kicsit átmegy már mesébe. Kár érte, mert egy hihető zárással ütős lehetne. De még így sem rossz: a rengeteg véres jelenet izgalmas horrorrá teszi a filmet, a rejtélyek fenntartják az érdeklődésünket, a fordulatok, különböző karakterek pedig szórakoztatnak. Mert kapunk érdekes egyéniségeket is: akad elállatiasodott öregember, őrült kannibálnő (aki tud megmentővé is válni) és kihívást kereső bennfentes (aki úgy kerül a gödörbe, hogy előtte az azt üzemeltető cégnek dolgozott, adminisztratív női munkaerőként). Mindannyiukat megváltoztatja a gödör, de csak Goreng állja ki a kegyetlen és embertelen próbát.

A Platform bennünk marad, mert átélhető és mert szembesít bennünket azzal, hogy vajon mit tennénk hasonló helyzetben. Bár egy kicsit a film túlontúl rámegy a kannibalizmusra és a véres helyzetek is ebből születnek, az üzenet azért átjön: az életben néha más szemszögből is látnunk kell a dolgokat, túllépve önmagunkon. Értékelésem: 65%. Egy jobb és logikusabb befejezéssel 75% lenne.

solo_also2.jpg

 

Rohammentő (2022) - izgalmas akcióorgia a mozikban

Michael Bay kötelezően mindig nagyot kell hogy "gurítson", legalábbis erre utal 16 eddigi siker-rendezése, melyek közül kiemelkedik (nálam legalábbis) a Szikla (1996), az Armageddon (1998), a Pearl Harbor (2011), a Bad Boys 1-2., a Sziget (2005), a Transformes sorozat és a 13 óra: Bengázi titkos katonái (2016). Ezúttal egy egész estés üldözéses akció-orgiát tett le az asztalra, melyhez megnyerte főszereplőnek Jake Gyllenhaalt és a gyönyörű Eliza Gonzálezt. A végeredményt egy valódi adrenalin-bomba, felturbózott rohanás és látvány-robbanás lett: a Rohammentő (Ambulance), melynek 136 perce egyetlen pillanatra sem engedi el tekintetünket és egyetlen másodpercre sem hagyja megnyugodni idegeinket.

rohammento.jpg

A kép forrása: scenestr.com.au

Michael Bay Rohammentője egy full-akció-orgia, mely 200-al hajt át érzékszerveinken, hiszen miközben kapunk egy izgalmas rablási-sztorit, részünk lehet lövöldözésekben, bunyókban, egy véget nem érő autós üldözésben, egy véres operációban és rengeteg pattanásig feszült helyzetben, remek kép-beállításokkal. De a film fő érdekessége szerintem mégis a különleges kamera használat, a képi beforgatások tömkelege, a feszültséget végsőkig fokozó hangeffektek sora és a hihetetlenül pörgős rendezés. Ezt a rohanó és szédítő tempót Michael Bay végig tartani tudja, noha eleinte én legalábbis úgy éreztem: a tövig nyomott virtuális gázpedál kifullad majd fél óra után. De nem így lett, a szék karfáját markoltam még két óra elteltével is. Ami az alaptörténetet illeti: az itt következő bekeretezett részben olvashatod el, ha nem szeretnéd ismerni, ugord át ezt a részt:

Adott egy testvérpár - sajátos módon fekete és fehér - Will (Yahya Abdul Mateen) és Danny (Jake Gyllenhaal) - akik egész életükben bűnöző apjuk árnyékában éltek. Bár Willt (aki a párosból a fekete-bőrű) csak örökbe-fogadja a Sharp család, nem akarja követni a családi hagyományokat és inkább tisztességet életet élne feleséével és kisfiával. Ám anyagilag nagyon megszorul (leginkább egy családjában felbukkanó drámai betegség miatt), így mégis bevállal egy bankrablást testvérével, Daniellel. Ám a rablás nem egészen úgy alakul, ahogyan tervezik és végül két táskájukban 16 millióval egy rohammentő segítségével kell menekülniük a helyszínről. A mentőautóban egy Will által véletlenül lelőtt zsaru fekszik (élet-halál közt) és egy nagyon csinos mentősnő, Cam (Eliza González). A film innentől (kb a film harmadáról) egy folyamatos üldözéssé változik, melyben az egész Los Angelesi rendőrség őket próbálja meg elkapni. Közben a haldokló zsaru életének megmentése éppúgy céljukká válik, mint a sikeres lelépés a rendőrök elől. A hajsza rengeteg ütős fordulatot, sőt drámát tartalmaz egy még ütősebb befejezéssel.

A Rohammentő nem való gyenge idegekkel rendelkező és a nyugis filmeket kedvelő mozinézőknek. Az is csalódhat, aki csak mélyen-szántó, nagy ívű, elgondolkodtató és intellektuális alkotásokat szereti. Viszont az akció-fanok, biztosan elégedettek lesznek vele, mert részük lehet egy 136 percen keresztül tartó eszeveszett száguldásban.

rohammento2.jpg

A kép forrása: LINK

Ami az egyes alakításokat illeti: Jake Gyllenhall kiemelkedőt nyújt, hiszen karakterét - mely egyszerre pozitív és negatív - átütően sikerül hoznia. Danny, az általa megjelenített ügyes bűnöző, valójában egy ambivalens figura, hiszen egyszerre szurkolunk neki és tartunk is attól, hogy mire képes. Ugyanakkor a többiek is jók így elmondhatjuk, hogy ebben a filmben mindenki profin teljesít. Ami számomra azonban a legegyértelműbb hogy ez a produkció a Michael Bay - Jake Gyllenhaal párostól annyira erős.

A Rohammentőt a magam részéről és a Solo blog részéről is 80%-ra értékelem elsősorban a rendezés miatt. Nagyon jó szórakozás elsősorban a fiatalabb korosztályok számára.

solo_also2.jpg

süti beállítások módosítása